A nyár vége nem jelenti a gyógynövénygyűjtés végét. Sőt! Augusztus végén és szeptemberben a természet egy újabb, különleges időszakába lépünk: a virágok mellett egyre több érett termés jelenik meg, miközben néhány gyógynövény még mindig teljes pompájában virágzik. A reggelek már hűvösebbek, a fények lágyabbak, a természet színei lassan változni kezdenek. A nyár azonban még nem engedi el teljesen a kezünket, rengeteg értékes növényt találhatunk ilyenkor is a réteken, erdőszéleken, utak mentén.
A gyógynövénygyűjtés augusztusban ezért még bőven aktuális, és szeptemberben is találunk olyan növényeket és terméseket, amelyekért érdemes kosárral útnak indulni. Nézzük, melyek a nyár végi gyógynövények és termések legfontosabb képviselői!
Som: az ősz első gyümölcse
A nyár végén egyre gyakrabban találkozhatunk a húsos sommal (Cornus mas). Tavasszal még apró, sárga virágairól ismerjük, augusztus végére azonban már a termései kerülnek a figyelem középpontjába. A somtermések kezdetben pirosas színűek, majd érésük során egyre sötétebbé válnak. Jellegzetesen savanykás, karakteres ízük van, ezért nemcsak frissen, hanem feldolgozva is különleges alapanyag.
A somból készülhet:
• lekvár,
• szörp,
• gyümölcslé,
• mártás,
• aszalvány,
• vagy akár különleges chutney.
A som érési ideje az időjárástól és a termőhelytől is függ, ezért érdemes figyelni a bokrokat. Amikor a termések már megfelelően érettek és puhulni kezdenek, elérkezik a gyűjtés ideje. Számomra a som mindig egy kicsit az ősz előhírnöke. Az első termés, amely már azt üzeni: lassan új évszak kezdődik.
Bodzabogyó: a nyár végének egyik legfontosabb termése
Ha a nyár végi gyógynövényekről és termésekről beszélünk, a fekete bodza (Sambucusnigra) termését semmiképpen nem hagyhatjuk ki.
A bodzát legtöbben a fehér, illatos virágairól ismerik. Tavasszal és kora nyáron szinte mindenhol találkozhatunk vele, később azonban a virágok helyén megjelennek a sötét, lilás-fekete bogyók.
Augusztus végére ezek sok helyen már beérnek, és a bodzabogyó a természet egyik igazán értékes nyár végi termésévé válik.
A bodzabogyó különösen érdekes növény, hiszen antioxidáns vegyületekben gazdag, és régóta része a hagyományos növényhasználatnak. Az őszi-téli időszakban sokan éppen ezért tartják fontos növényi alapanyagnak. A bodzabogyó sokféleképpen feldolgozható:
• szörp,
• szirup,
• lekvár,
• zselé,
• gyümölcsszósz
• és egyéb tartósított készítmények is készülhetnek belőle.
Fontos a bodzabogyó megfelelő feldolgozása
A bodzabogyó esetében azonban különösen fontos a körültekintés. Éretlen vagy nyers bodzabogyót nem fogyasztunk, mert olyan vegyületeket tartalmazhat, amelyek kellemetlen, mérgezési tüneteket okozhatnak. Ezért csak megfelelően érett, sötét színű terméseket gyűjtsünk, és fogyasztás előtt mindig megfelelően hőkezeljük.
A bodza tehát nemcsak egy szép nyár végi növény, hanem egy olyan termés is, amelynek helye lehet a tudatosan összeállított téli kamrában.
Varádics: a sárga virágból különleges kék olaj
A varádics (Tanacetum vulgare) ilyenkor még élénksárga virágaival világít a szárazabb réteken, útszéleken és mezsgyéken.
Erőteljes illata és jellegzetes virágzata miatt könnyen felismerhető, de az illóolajok világában van egy még különlegesebb tulajdonsága.
A varádicsból nyert illóolajok egyike az úgynevezett kék olajoknak. A kékes színt a kamazulén jelenléte adja, amely a lepárlás során, hő hatására alakul ki az azulén-típusú prekurzorokból.
Ez az egyik legszebb példája annak, hogy a gőzdesztilláció nem egyszerűen „kivon” valamit a növényből, hanem bizonyos esetekben a hő hatására kémiai átalakulások is történnek.
A kamazulén az aromaterápiában nagyra értékelt vegyület, elsősorban gyulladáscsökkentő és nyugtató tulajdonságai miatt. A kék színű illóolajok ezért különleges helyet foglalnak el az aromaterápiás alapanyagok között. És milyen érdekes belegondolni: amit a réten egyszerű, sárga virágként látunk, abból a megfelelő lepárlási folyamat során egy különleges, kék színű illóolaj születhet.
A varádics ugyanakkor nem olyan növény, amellyel érdemes otthon kísérletezni. Illóolajának összetétele miatt belsőleges használata nem javasolt, és külsőleges alkalmazás esetén is fontos a megfelelő hígítás és a hozzáértő használat. A gyógynövények világában ugyanis mindig fontos szabály: attól, hogy egy növény természetes, még nem feltétlenül veszélytelen.
A növényismeret, a pontos fajazonosítás és a megfelelő felhasználás legalább olyan fontos, mint maga a gyűjtés.
Cickafark: a nyár egyik hűséges gyógynövénye
A cickafark (Achillea millefolium) igazi nyári gyógynövény, amely megfelelő körülmények között még a nyár végén is virágzik. Fehér, néha rózsaszínes virágzata száraz réteken, kaszálókon és útszéleken is gyakran megtalálható.
Ha még szép állapotban van, a virágos hajtás gyűjthető. A cickafark régóta ismert gyógynövény, amelynek helye a hagyományos növényhasználatban is fontos.
Szárítva teakeverékek alapanyaga lehet, de természetesen itt is fontos a pontos növényazonosítás és a megfelelő gyűjtési, szárítási technika. A cickafark számomra mindig egy kicsit a nyár kitartását jelképezi: miközben más növények már lassan elvirágoztak, ő még ott van a mezőkön.
Aranyvessző: amikor aranyba borulnak a rétek
A nyár végi gyógynövények egyik legszebb képviselője az aranyvessző.
Amikor a mezők zöldje már kezd tompulni, az aranysárga virágzatok szinte világítanak a tájban.
A közönséges aranyvessző és a magas aranyvessző is ismert növény, gyógynövényként azonban fontos a pontos fajazonosítás.Virágos hajtását virágzás idején gyűjtik, majd megfelelő körülmények között szárítják.
Az aranyvessző számomra azért is különleges, mert amikor megjelenik a réteken, már érezni lehet benne az ősz közeledtét. Mintha a természet még egyszer utoljára aranyba öltözne, mielőtt megérkeznek az őszi színek.
Gyógynövények szeptemberben – mit tartogat még az ősz?
Szeptemberben már egyértelműen átlépünk az őszbe, de a gyógynövénygyűjtés korántsem ér véget. A virágok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a termések és magok.
Ilyenkor már érdemes figyelni többek között:
• a csipkebogyót,
• a galagonyát,
• a kökényt,
• a borókát,
• valamint azokat a gyógynövényeket, amelyeknek a gyökereit az őszi időszakban gyűjtik.
A természet ilyenkor tulajdonképpen átadja a stafétát: a virágokról lassan a termésekre kerül a hangsúly.
A gyógynövénygyűjtés nem csak a gyűjtésről szól
Talán ez a legfontosabb része az egésznek. A gyógynövénygyűjtés számomra nem egyszerűen azt jelenti, hogy fogunk egy kosarat, és leszedünk néhány növényt.
Figyelni tanít. Figyelni, mikor kezd virágozni egy növény. Mikor érik be a termése. Melyik növény hol érzi jól magát. Mikor érdemes gyűjteni, és mikor kell inkább békén hagyni.
És közben arra is megtanít, hogy mennyi minden vesz körül bennünket, amit talán észre sem veszünk a rohanó hétköznapokban.
A nyár vége ebből a szempontból különösen szép időszak. A som már az ősz ízeit hozza. A bodzabogyó a nyári virágzás emlékét őrzi a sötét bogyókban. A cickafark még kitart. Az aranyvessző aranyszínűre festi a mezőket. A varádics pedig egy különleges kék olaj lehetőségét rejti magában.
És hamarosan megérkezik a csipkebogyó ideje is. Talán ezért szeretem annyira a nyár végét. Mert ilyenkor a természet még nem búcsúzik, csak lassan átalakul. Ha legközelebb augusztus végén vagy szeptemberben sétálni indulsz, nézz egy kicsit más szemmel körül. Lehet, hogy a lábad előtt ott van a természet egyik apró kincse.
Csak tudni kell felismerni.